Már az Európa-bajnokság után megkerestem, de nem egyszerű időpontot egyeztetni vele. Egyik versenyről utazik a másikra, meccsei vannak Németországban és mikor néha hazatéved néhány napra, nyilván nem egy olyan arccal szeretné tölteni az idejét, akivel utoljára 15 évvel ezelőtt folytatott komolynak tűnő beszélgetést a babaházakról.. Akkor még az epres Milka csoki volt a kedvence és imádott a kocsi hátsó ülésén őrjöngeni az Ámokfutók Bad man című slágerére. (Igen, mi is voltunk gyerekek!)
Tudom, hogy nem húzhatom az örökkévalóságig, így gyorsan el is árulom, Póta Georgináról van szó, a jelen magyar asztalitenisz sport legmeghatározóbb játékosáról.
Hogy hogyan sikerült végül mégis összehozni a találkát? Most szombaton a Statisztikában én épp vért izzadtam a Statos lányok ellen, míg ő a másik soron a tőle megszokott könnyedséggel osztotta Téglát. (Bocs, Peti!)
Az interjú - bár én inkább nevezném egy gyors baráti csevejnek - egy nem mindennapi helyen, a női öltözőben 20 perc alatt készült el. Olvassátok sok szeretettel! :)
- Nemrég tértetek haza Hollandiából, az Európa-bajnokságról, ahol csak egy hajszál választott el attól, hogy újra Európa-bajnokok legyetek párosban. Mennyire örülsz az ezüstnek?
- Hiába voltunk második kiemeltek párosban, ha valaki a verseny előtt azt mondja, hogy másodikok leszünk, borítékolom. Most sem vagyok csalódott, hiszen az ezüstöt is nagy eredménynek élem meg. Bár nem indult egy-két honosított kínai (például az osztrák Liu Jia vagy a holland Li Jiao, Li Jie) ebben a versenyszámban, a mezőny akkor is rendkívül erős volt!
- Melyik volt a legnehezebb meccsetek?
- Párosban mindegyik nagyon nehéz volt. Az elődöntőben Kriszti nagyon akart és eléggé izgult Madarász Dóriék ellen, hisz két fiatal állt velünk szemben, akik bombaformában játszottak. A döntőt pedig lehet úgy szemlélni, hogy 3:0-ás előnyről buktuk el az Európa-bajnoki címet, de a Dodean, Samara kettős egészen addig gyakorlatilag nem ütötte asztalra a labdát. Samarának nem úgy sikerült az egyéni, ahogy szerette volna, Dodean pedig közvetlen a finálé előtt esett ki az egyéni versenyből. Hiába egy összeszokott páros ők is, fejben nem voltak ott az elején. Igazából a hetedik szettet kellett volna hoznunk, ahol meccslabdánk is volt, de sajnos nem sikerült (21:19-re ment el az a játszma). Mint említettem, ennek is nagyon örülünk, hiszen ez az ötödik Európa-bajnoki érmünk párosban.
- Ha jól tudom, tavaly Te voltál a legeredményesebb nem ferdeszemű európai a Bundesligában. Hogy érzed magad Berlinben és egyáltalán, mennyi időt töltesz kint?
- Ez az ötödik évem náluk, és bár az első néhány évben sokkal több időt töltöttem kint, mostanában már csak néhány nappal a meccs előtt megyek ki. Az edzések sajnos nem olyan jók, csak a csapattársaimmal tudok edzeni, akik közül ráadásul ketten védők.
- Milyen a kapcsolatod a csapat többi tagjával?
- Az orosz Mikhailovával nagyon jó barátságban vagyok, a német Ivancan is jófej, Lovas Petrával meg jóformán együtt élek, hiszen nem csak a meccseken, de a körversenyeken, nemzetköziken is szobatársak vagyunk.
- Van még olyan a nemzetközi mezőnyben, akivel kifejezetten jó kapcsolatot ápolsz?
- Ez egy nagy közösség, a versenyek egymást követik, nagyon sok időt töltünk együtt az élmezőnnyel. Nincsenek nagy ellenségeskedések, szerencsére mindenki egész jól megtalálja a közös hangot a másikkal. Ha ki kéne emelnem valakit, akkor azt mondanám a csehekkel, Vacenovskával és Hadacovával meglehetősen sokat szoktunk hülyülni.
- Mennyi időd jut a szórakozásra?
- Nem túl sok, de azért ha tehetem, én is kikapcsolok. Ha van olyan hét, amikor nincs verseny vagy meccs, akkor elmegyünk bulizni. Ha húzósabb időszak van, elugrom kocsival egy-két órára, de mindig ügyelek rá, hogy legyen elég időm a regenerálódásra.
- Nem kérdezem meg, hova szoktatok járni, lehet néhány srácnak rövid időn belül a törzshelyévé válna a hely..
- :D
- Ha már srácok, nem titok, hogy egy úszó sráccal jársz. Mióta tart a kapcsolatotok?
- Igen, Norbit Pekingben ismertem meg. Ott beszélgettünk először, de találkozgatni csak pár évvel később kezdtünk. Egy párt tavaly nyár vége óta alkotunk. Ő jelenleg Amerikában tanul, én pedig sokat vagyok úton, de amikor tehetjük, időt szakítunk egymásra. Nyáron ez egy hosszabb időszakot jelent, de olyankor van is mit bepótolnunk!
- Ha már szóba került az olimpia, az idei volt a második, ahol ott voltál. Mesélnél róla egy kicsit?
- Hogy őszinte legyek, nekem a pekingi olimpia jobban tetszett. A londoni falu volt minden idők legkisebb faluja és az időjárás is katasztrofális volt. Az egyik pillanatban még rövidnadrágban voltam, fél óra múlva megfagytam, aztán eláztam, majd újra sütött a nap.
Ráadásul most az asztaliteniszt a program elejére tették, így nem maradhattunk végig, hogy élvezzük az olimpia különleges hangulatát vagy drukkoljunk a magyaroknak.
- Láttál mást is, mint pingpongot azalatt a pár nap alatt?
- A kézilabdás fiúkkal egy szinten laktunk, az ő egyik meccsükre sikerült is jegyet szereznünk, ezen kívül - bár nem volt magyar érdekeltség - a gimnasztika teremben is eltöltöttünk néhány órát, ahol nagyon jól éreztem magam.
- Terveid között szerepel a harmadik olimpia?
- Feltétlenül! Ott a helyem!!! :)
A kihagyhatatlan.. Gina aranyköpései:
- Milyen volt az EB hangulata?
- Én egész végig antibiotikumot szedtem, de jóóó!!!
- Ez volt az ötödik érmetek a kontinensviadalok során. Mikor és milyen érmet nyertetek eddig?
- Huhh... nem tudnám megmondani... de ha beütöd a Google-ba, kiadja! (és tiszta erőből röhög!)
- Milyen volt a felvonulás az olimpián?
- Nem tudom... semmit nem láttam az egészből! (Nem baj Gina a lényeg, hogy mi láttunk Téged!) :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése